A szülő és a gyerek nem szétválasztató, és a problémáik sem.
Nézzünk egy példát oda-vissza:

A példa:
Amikor a gyerektől indul a probléma (most nem azt vizsgáljuk, hogy a gyerek miért olyan amilyen).

Ha a gyerek hisztis, a szülő úton, útfélen szégyellni fogja magát. Ideges lesz tőle, feszült, frusztrált lesz.
Egyrészt a gyerek viselkedése miatt, másrészt, rossz szülőnek fogja érezni magát, tehetetlennek, hogy nem tudja kezelni, megoldani a gyerek hisztijét.
Ezektől az érzésektől nem lesz őszinte a mosolya, és nem fog tudni türelmesen, szeretetteljesen, megértően, elfogadóan fordulni a gyereke felé.

Ettől a gyereknek meginog az érzelmi biztonságérzete, mert azt fogja érezni, hogy „nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető”. Ettől romlik a viselkedése, még „rosszabb” lesz a gyerek, jelen esetben még hisztisebb.

Ettől a szülő még jobban fogja szégyellni magát, hogy az ő gyereke milyen már, hogy viselkedik, milyen kínos helyzetbe hozza őt, hogy ő mennyire rossz szülő, stb.
Ezektől az érzésektől még jobban kiborul, még feszültebb, még frusztráltabb lesz.
Ez visszahat a gyerekre…. és így tovább. Kialakult a lefelé vivő spirál.

B példa:
Amikor a szülőtől indul a probléma.

Amikor a szülőnek van valami gondja: Pl. Túlterhelt a munkahelyén, és a főnök még több munkát rak a nyakába, a szülőnek meg fogalma sincs hogy oldja meg, mikor már így is túlhajszolt, és kimerült.
Eredmény: feszült lesz, zaklatott, ideges, türelmetlen, fáradt, stresszes.

Igyekszik nem mondani, mutatni mindezeket a gyereke előtt. A gyerek viszont érzi! Ha nem is tudja mi a gond, de érzi, hogy baj van. És mivel kiszolgáltatott, a szülőtől függ a létezése, ezért ha azt érzi a szülőn, hogy baj van, akkor félni fog és meginog a biztonságérzete.

Ha a gyerek nem érzi magát biztonságban, tünetelni fog. Tükrözni fogja a szülő érzéseit, lelkiállapotát valamilyen formában. Azaz visszatükrözi, hogy valami nincs rendben, valami felborult, nincs harmónia.
A tüneteknek lehetnek akár testi, akár viselkedésbeli megnyilvánulásai. Ez esetben maradjunk a fenti példánál és legyen a hiszti.

Szóval, a szülőt túlterhelte a főnöke, ez épp elég gond neki. Erre még jön pluszban, hogy a gyereke elkezdett hisztis lenni. Azaz, megszaporodott a szülő gondja. Ettől még jobban kikészül és feszült, stresszes, frusztrált lesz? Nanáhogy!

Ettől viszont a gyereke is még jobban fog tünetelni, azaz még hisztisebb lesz… éééés itt is kialakult a lefelé vivő spirál.

Még ha igyekszel is tudatos lenni, akkor is előjön belőled –rosszabb esetben ki is mondod- jobb esetben csak gondolod, hogy:
„Maradj már nyugton.”
„Hagyjál már végre békén.”
„Viselkedj már rendesen.”
„Legyél már jó gyerek.”
„Ne idegesíts még te is.”
„Van épp elég gondom nélküled is.”

Arról nem is beszélve, hogy neked is vannak érzelmi trigger pontjaid, amit ha megnyomnak… tudatosság ide vagy oda… zsigerből fogsz reagálni… És az bizony nem a legjobb eredményt hozza… Sőt!
Tetézésképpen lesz még lelkiismeret furdalásod is? Lesz.
Nehéz? Nagyon!
Van megoldás? Mindig!

A SleepTalk® tréning például erre is nagyon jó megoldás.

Miért?
Mert a SleepTalk® technika alkalmazásával a gyerek tudatalattijára hatva kiépül egy lelki védőbástya és ezáltal az érzelmi tűzfal által érzelmileg biztonságban fogja érezni magát minden körülmények között, így –a fenti példánál maradva- nem fog hisztizni amikor te a túlterheltségtől stresszes vagy annak minden negatív megnyilvánulásával.
Ennek köszönhetően már csak a saját problémáiddal kell megküzdened és nem fognak halmozódni a gondjaid még a gyereked által is.

Ez az igazi win-win, azaz nyer-nyer helyzet.
Nyer a szülő is és nyer a gyerek is általa.
A gyerekednek stabil marad a biztonságérzete, neked pedig több energiája marad, hogy megoldd az éppen aktuális problémáidat és közben -mivel a gyereked jól van-, még lelkiismeret furdalás sem kell, hogy terheljen. Elég jó?